Dicsőség!          
Untitled Document

Egyházközségünkről

Isten hozta a Hajdúszoboszlói Görögkatolikus Egyházközség honlapján, mely Egyházközség tagjai testvéri szeretettel köszöntik az érdeklődő Olvasót.

 

Egyházközségünk rövid története.

A nemzetközi ismertségű fürdővárosunk méltán híres gyógyvize régóta vonzza a gyógyulni, pihenni vágyókat, akik között egyre nagyobb számban fordultak elő görögkatolikus hívek is, s akik közül idővel jónéhányan le is telepedtek itt.

1982-ben már 150 görögkatolikus családot jegyeztek fel, ám saját templomunk nem lévén csak a római katolikus templomban kaptunk havi egy lehetőséget a szent liturgiánk végzésére. Sajnálatos módon 1990-től 1994-ig pedig már csak az egyik iskola tantermében tarthattunk Istentiszteletet – igaz, itt minden vasárnap. A mostoha körülmények miatt egyre többször fogalmazódott meg a hívekben a saját templom igénye.

1992-ben a megvalósítás reális közelségbe került, ugyanis néhány magánszemély alapítványt hozott létre azzal a céllal, hogy Hajdúszoboszlón felépülhessen egy görögkatolikus templom.

Az alapító tagok Szunai Antalné, dr. Ivancsó István, dr. Kiss Viktor /titkár/, Oláh Miklós /elnök/, Papp Miklósné voltak.

Az Alapítvány benyújtott egy kérelmet a Hajdúszoboszlói Önkormányzathoz annak érdekében, hogy a templom építéséhez szükséges földterületet megkaphassa. A T. Képviselőtestület meg is szavazta az építési terület térítésmentes átadását, két éven belüli beépítési kötelezettséget előírva erre.

Ezt követően az Alapítvány megbízta Kiss Viktornét /Szunai Julia/ a tervek, engedélyek beszerzésére az adománygyűjtés megszervezésére, az építési anyagok beszerzésére, a kivitelezők megbízására, valamint az építkezési folyamat teljes menedzselésére, mely feladatokat Ő társadalmi munkában  végezte.

A belföldi és külföldi adománygyűjtés eredményeként két év alatt épült fel a templom Lengyel István Ybl-díjas építész tervei alapján, aki nemcsak megtervezte az épületet, hanem a kivitelezés műszaki felügyeletét is ellátta. A városunkba látogató vendégek elismerően nyilatkoztak a régi bizánci stílust hűen idéző, ugyanakkor modern, és letisztult építményről. A kis templom barátságos, emberléptékű megjelenésével városunk üde színfoltja lett.

Az Egyház részéről az említett adománygyűjtő munkában a legfőbb segítő dr. Ivancsó István volt 1992 novembere és 1993. októbere között, akit ezután más városba szólított szolgálati kötelezettsége.

Az új templomot 1994. október 1-én dr. Bacsóka Pál püspöki helynök szentelte föl. Az ünnepélyes liturgián részt vettek a körzet papjai /14fő/ és körülbelül 400 hívő is. Az ünnepi liturgia fényét emelte a Zeneiskola előadása, a „Bárdos Lajos” énekkar, és Bródy János előadása is.

Ám a közösségépítés az új templom megszületésével sem bizonyult könnyű feladatnak, hiszen mivel parochia helyben nem volt, így a Debreceni Egyházközség filiájaként működve, az onnan érkező – dr. Sivadó János, Kiss László, Marincsák László - lelkészek teljesítettek szolgálatot.

1998-ban ikonosztázionnal gazdagodott a templom, mely szintén adományból valósult meg. A képeket dr. Latorcainé Újházi Aranka festette meg és dr. Keresztes Szilárd megyéspüspök szentelte föl. Az ünnepi liturgiát az adományozók mellett megtisztelte dr. Orbán Viktor miniszterelnök, dr. Latorcai János ipari miniszter, Kajo Schommer szász gazdasági és munkaügyi miniszter, herceg Esterházy Antal, dr. Sóvágó Lászó polgármester.

Így már nemcsak a templom külseje, hanem belsejében az új ikonosztázion is vonzotta a külföldi - leginkább német – turistákat. A német hívőket az is megérintette, hogy lelkészeink németül is felolvastak az Evangéliumból. Adományként egy német vendégtől festett halotti leplet kaptunk, egy neves svájci textilművésztől pedig textilképet.

2001-ben jótevőnknek - Pusztai Miklós kedves testvérünk önzetlen gesztusának - köszönhetően egyházközség kialakítására nyílt mód, mivel társasházi, 60nm-es öröklakását közösségünknek ajándékozta azzal a céllal, hogy ez majd parochiaként szolgáljon. Az így megvalósult állandó papi jelenlét már eredményesebb lelkipásztori szolgálatot tett lehetővé, melyet elsőként – debreceni szolgálati idejének letelte után - Oláh Miklós főesperes töltött be. Ekkortól nemcsak vasárnaponként 10 órakor, hanem naponta 8 órakor is kezdődhettek szentmisék. Továbbá elindulhattak a péntekenkénti hittanórák is a sekrestyében, majd hetente egyszer a Bibliaolvasó-kör is. A szolgálat ellátásába besegített a városunkban élő nyugdíjas gk. lelkészünk, Véghseő György is.

2002 február 24-én a vasárnapi liturgiát a Kossuth rádió egyenes adásban közvetítette.

Szombatonként Ebesen a római katolikus templomban az illetékes plébános szíves engedélyével görögkatolikus liturgiát tarthatott parochusunk az ottani híveknek.

Nagyhegyesen szintén beindulhatott a görögkatolikus szertartású liturgia végzése a helyi Önkormányzat 100.000 Ft-os működési támogatásának köszönhetően.

Templomunkban az egyházközség tagjai örömmel vették a pászkaszentelési hagyomány felelevenítését is.

Közösségünk nyitott más felekezetek irányába is, hiszen fiataljaink részt vettek a szokásos ökomenikus ifjúsági találkozón, amit a baptista közösség szervezett.

Továbbá a Katolikus Ifjúsági Nagygyűlésen Pinczés Gyula egyetemista képviselt bennünket, aki templomunkban be is számolt tapasztalatairól.

Kulturális programjaink kapcsán több ízben üdvözölhettük körünkben Rákász Gergely orgonaművészt, akit koncertjein természetesen mindig telt ház fogadott.

Az egyházközség aktívan bekapcsolódott a Közép-Európai Katolikus Egyházak imaközösségébe is, Szent Mónika imaközösségünk a családok egységéért, és a gyermekekért végez könyörgést.

Legutóbbi esemény nálunk, hogy 2011. július 1-ével paróchusváltás történt, hiszen Zolcsák Miklós a Penészleki Görögkatolikus Egyházközségből került egyházközségünk élére. A Paróchus Úr így köszöntötte a híveket:

„Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Kedves Testvéreimet az Úrban! (…) Hálás lennék, ha lehetővé tennék, hogy a jövőben minél jobban megismerhessem Önöket és kedves családjukat. Annak is örülnék, ha az egyház életében aktívabban részt vennének, s ekként teremthetnénk meg egy még szeretetteljesebb közösség alapjait, ahol az egymásrafigyelés, az empátia, a szeretet és a tolerancia vezetné szívünket és elménket Jézus Urunk nyomdokain haladva, és az Evangéliumok emelkedett lelkiségét követve.

Jómagam lelkipásztori, tanári és ikonfestői készségeimet szeretném nemcsak az idősebbeknek, hanem a fiataloknak, és nemcsak a családosoknak, hanem az egyedülállóknak is a szolgálatába állítani – remélve, hogy mindenkinek tudok valamiben segíteni. Ahogyan én is számítok segítségükre és jószándékukra! Mindezek miatt együttmunkálkodásra hívom Önöket – mindannyiunk boldogulása érdekében! Isten áldása kísérje életüket!”

A paróchusunk első ténykedése közé tartozott a parochia felújítása, melyet a hívek, az Önkormányzat és a Püspöki Hivatal anyagi támogatása tett lehetővé.

Végül röviden a görögkatolikusokról

A kereszténység már a kezdetektől különféle szertartások révén fejlődött (görög, kopt, latin, örmény, szír, stb.), majd a római katolikus és a keleti keresztény egyház között az 1054-es egyházszakadással két nagy ágra szakadt a kereszténység. Ugyanis ekkor közösítette ki a pápa küldöttsége a konstantinápolyi pátriárkát, a Bizánci Birodalom legfőbb egyházi méltóságát, miután az nem volt hajlandó elismerni a pápai főséget és a nyugati zsinatok határozatait. Mivel a pátriárka maga mögött tudta Bizánc támogatását, így ő is kiközösítette a pápai követeket, így a kereszténység egy nyugati katolikus és egy keleti ortodox részre szakadt. Ezen egység visszaállításával későbbi századokban többször is próbálkoztak, mely próbálkozás az 1600-as években járt részlegesnek tekinthető sikerrel, ugyanis ekkor a római katolikus egyházhoz csatlakozó keleti egyházrészek egyike lett a görögkatolikus egyház. Gyakran összetévesztenek bennünket a görögkeleti, vagy a pravoszláv ortodoxokkal (ők az egyházszakadás óta a keleti ortodox egyházat testesítik meg) annak ellenére, hogy a görögkatolikus ugyanúgy katolikus, mint a római, hiszen mi is a Szentatya alá tartozunk, s ugyanazok a szentségeink is. Ezért görög, vagy bizánci szertartású katolikusoknak is szoktak nevezni bennünket. Emiatt egy római szertartású testvérünk „teljes jogúként” bármikor részt vehet a görögkatolikus liturgiánkon, gyónhat és áldozhat is nálunk, csak épp a szertartás, rítus tekintetében van némi különbség, hiszen mi a keleti hagyományokat megőriztük. A szertartások eltérése mellett még lényeges különbség, hogy a görögkatolikus papok felszentelésük előtt megnősülhetnek.

Címünnepünk, azaz templombúcsúnk

Október 1-én ünnepli a keleti egyház annak emlékét, hogy a szaracénok által ostromolt bizánci birodalmi főváros Konstantinápoly az Istenszülő Szűz Mária oltalma révén megszabadult a félelmetes ellenség ostromától. Erre emlékezve mi is a Szent Szűz oltalmában bízva keltettük önálló létre ezt a kis közösséget. Az ünnepélyes templombúcsú ünnepet emiatt rendszerint az október 1-ét követő vasárnap szoktuk megtartani.

Végül ezúton is meghívjuk a kedves hívő és nemhívő érdeklődő Olvasót, hogy látogasson el hozzánk bármelyik Istentiszteletünkre, ahol egy rövid bepillantást nyerhet a keleti kereszténység különleges liturgiájába.

Legfrissebb híreink:

  • Egyházközségi nap programja
    (2014-05-21) - Tovább
  • Zarándoklat Lengyelországba
    (2014-04-24) - Tovább
  • Nagyheti szertartások:
    (2014-04-13) - Tovább

Azonnal szeretne értesülni új híreinkről? Iratkozzon fel hírlevelünkre itt:

Vezetéknév:
Keresztnév:
E-mail cím:



A weblapot készítette a ProgÜgy Kft.